Baleset a 8-as főúton……

Politraumás betegellátás

Csütörtök hajnalban hívást kaptunk, miszerint autóbaleset történt a 8-as főút Várpalotáról Székesfehérvár felé kivezető részén, ahol felújítások vannak. Nem volt szokatlan hívás, ugyanis gyakoriak a koccanások kicsúszások azon a szakaszon.

A helyszín megközelítésekor már látható volt, hogy nagy energiájú ütközés történt, pontosabban kisteherautó kamionnal ütközött. A mechanizmusról csak találgatni tudtunk, mindkét sávot beborították a törmelékek. A kamionsofőrtől és rendőr kollégáktól megtudtuk, hogy a kisteher vezetője nem szállt ki a kocsiból. Lógó alkatrészeket és szélvédő darabokat félrehajtva megláttuk a sérültet, aki valószínűleg élete legerősebb fájdalmát érezte. Gyors tájékozódó vizsgálatok közben már láttuk, hogy a kimentés komplex feladat lesz, az ütközés teljesen deformálta az utasteret. A három társszervezet karöltve végezte a kimentést, több oldalról megkísérelve feltárni a roncsot. A mentők részéről két egység is a helyszínen volt, mivel nem tudtuk elsőre, hány sérültet kell ellátni. Ez azért volt szerencsés, mert míg az egyik egység a sérültet beszorult állapotban ellátta, a másik mentő személyzete előkészítette a kimentést követő lehetséges beavatkozásokhoz szükséges eszközöket, hordágyat.
Minden résztvevő szinkronban dolgozott, de sajnos így is hosszú percekig tartott mire a sérültet ki tudtuk szabadítani. Amint sikerült jobban feltárni a roncsot, azonnal láttuk a fájdalom forrásait. A beteg több végtagján zárt és nyílt törések is voltak, jelentős vérvesztéssel és lágyrész sérülésekkel. Szerencsére a kiérkezés után szinte azonnal sikerült erélyes fájdalomcsillapítással megnyugtatni a sérültet, ezzel megakadályozva a fájdalom okozta reflexes mozgásokat, melyek ronthattak az állapotán. Ezen kívül teljes rögzítésre volt szükség az esetleges gerincsérülések miatt, mellyel számolnunk kellett az ütközés mechanizmusából kiindulva. A külső és hozzáférhető vérzéseket, sérüléseket elláttuk, míg a tűzoltó bajtársak dolgoztak, ennek ellenére a kimentés végére már sokkos, kihűlt állapotban volt a beteg. Tudtuk, hogy versenyt futunk az idővel. Az említett állapotok rendezését megkezdtük, de végleges effektív ellátásra csak a kórházban volt lehetőség. Szerencsére a mentőben végzett részletesebb vizsgálatok nem igazoltak sem gerincsérülést, sem belső vérzést, így a kritikus állapotú beteggel kórházba siettünk, közben felkészülve a legrosszabb forgatókönyvre is.

A sérültünk szerencsésen megérkezett az ellátó intézménybe, ott az úgynevezett „sokktalanítóba” került, ahol azonnal megkezdték a szükséges beavatkozásokat. Azóta lábadozik, reméljük mielőbb felépül.